, (bát-or-ság) fn. tt. bátorság-ot. 1) Önerő tudatából származó indulat, mely a veszélyektől vissza nem retten. Bátorság a harczban, tengereken, nagy tervek kivitelében. Férfias, katonai bátorság. Bátorságot mutatni, tettetni, színlelni. Valódi, igazi, elszánt bátorság. 2) Kedv valamely merényre, nagy tettre. Kinek van bátorsága velem szembeszállni? Ha nincs bátorságod, ne jőjj ide. 3) Biztosság, azaz oly körülmények együttléte, melyek minden félelmet, aggodalmat megszüntetnek. Az erős gátak bátorságba helyezik a vízmelléki lakosokat. Hol nincsen rendőrség, bátorság sincsen. Hála isten, mi bátorságban vagyunk. 4) Elszántság. Bátorság, légy velem!