, (bát-or-kod-ik) k. m. bátorkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit erejének öntudatából, veszélytől nem félve, magát elszánva teszen. Bátorkodik egyszerre kettővel megbirkozni. Bátorkodik veszélyes útnak indulni. 2) Túlmerészen, vakmerően vagy szemtelenül mer valamit tenni. Hogy bátorkodol fegyvertelenül fegyveres embert megtámadni? Nyilvános gonosztevő létére becsületes emberek társaságába menni bátorkodik. Nagyra bátorkodik, azaz vetemedik. Nádor-codex. 3) Előre föltett engedelemmel, némi bizodalommal tesz valamit. Bátorkodom önt valamire kérni. Bátorkodtam kegyednek kedveskedni. Bátorkodom önt felszólítani. Ez értelemben az udvarias társalgási nyelv kifejezései közé tartozik. (Németül: ich bin so frei).