, fn. tt. árbocz-ot. A nagy hajókon fölállított magas szálfa, melyhez a vitorlarúdak és alattságok kötvék. Egy, két, három árboczczal fölszerelt tengeri hajó. "Mintegy árbocz úgy magaslik. Kisfaludy K.
"Ha reményid árboczát
Sors viszálya széttöré,
Nézz a csillagok köré:
Ők lesznek vezéreid
Ha szívedben él a hit.
Bajza.
A dunai hajókon a kötéltartó ilyetén szálfa vagy rúd neve: őrfa, mely a hajó orrára van illesztve.
Gyöke ár valószinüleg rokon a magasságot jelentő árad, orom, orj szók ár or gyökeivel, s egészben hasonló hozzá a latin arbos vagy arbor, mely árboczot is jelent. Régi emlékekben előfordúl mint személynév: "Arbucz cumanum cognatum nostrum. Kun László király levele. A pozsonyi krónika szerént: Arbuz.