, fn. tt. fity-ět. I) Eredetére nézve nem egyéb, mint a meglágyított fit gyök, s jelent olyas valamit, mely rendes helyzetéből el- v. kihajolva, el- v. legörbedve mozog, lóg. Ebből lettek: fity-eg, fity-ma, fityész stb. V. ö. FIT. 2) Hangutánzó gyök, mely vékony, éles hangot jelent, s nyomatosabban: fitty, máskép: fütty, honnan fittyent. Ezek szerént 3) Jelent valami csekélységet, pl. a mértékben a meszely felét. Előtte a bíró is csak fity. (Km.) Kótyonfity. Kinek gézengúz az ura, annak kótyonfity a szolgája. Fityfirity. 4) Ujjal való peczekhányás (fricska). Fityet v. fittyet hányni valakinek orra alá. 5) Hányivetiség, kérkedés. Nagy fitytyel jött hozzánk.