, (V. ö. FU elvont gyök) önh. és áth. Mind a törzs-alakban, mind ragozáskor gyakran v v. j segédbetűt vesz föl. Fuvok v. fújok, fúsz v. fujsz v. fúvsz; fú v. fúv v. fúj; fuvunk, fútok v. fujtok, fúnak v. fujnak v. fuvnak. Első m. fuvék, fuvál stb. másod m. fúttam v. fuvtam v. fujtam; fúttál v. fúvtál v. fujtál; fútt v. fúvott v. fújt; fúttunk v. fúvtunk v. fujtunk; fúttatok v. fúvtatok v. fujtatok; fúttak v. fújtak v. fúvtak. Egyszerű jövő: fuandok v. fuvandok v. fujandok. Parancsoló: fúvj v. fújj. Ohajtó: fúnék v. fújnék v. fúvnék. Htn. fúni v. fúvni v. fújni. Részesülő: fuvó v. fujó, fuvandó v. fujandó, fuvott v. fujott. 1) Állatról szólva am. öszvegyűrüdző ajakak között a levegőt kinyomja, vagy fáradás vagy belső mozgalom, harag, bosszu stb. miatt fú lélekző hangot ad. Haragjában fú. A fáradt ló nagyon fú. Elfújja a gyertyát. Felfujja a pofáját. Kifújja magát. Neki fújja magát, mint a poczokos béka. (Km.). 2) Lyukas hangszert szájából kinyomuló levegővel hangoztat. Trombitát, sipot, furulyát, dudát fúj. Belefú a kürtbe, tárogatóba. Megfújja az ebek dalát. (Km.) Fújd el dudás a nótámat. Elfújta a Rákóczy nótáját. Támadót, hátrálót fújni. Indulót fújni. 3) Mondják a szélről, vagyis a sebesebb mozgásnak indult levegőről. Hideg szél fúj Mátra felől, a lelkem, is fázik belől. (Népd.). Fújd el jó szél fújd el hosszú utam porát. (Népd.). Kifújja a szél a sarat. Megfújja a szél az ember arczát. Elfujta a szél kalapomat. A szót elfújja a szél. (Km.) Arra fordítja a köpönyeget, honnan a szél fú. (Km.). 4) Mondják az orról. Fújd ki az orrodat, azaz tisztitsd ki.