, (er-ed) önh. m. ered-tem, ~tél, ~ětt v. ered-t. Az ér gyökből származván (l. ÉR fn.), 1) Am. ér gyanánt fakad, kifakad, folyást kap, foly, érré lesz. Kiható ragu nevet kiván. A Vág, Sajó és Hernád a Király-hegyből erednek. Ez a vér orromból eredt. Ered a bor a csapra ütött hordóból. 2) Távolitó vagy kiható ragu nevekkel, am. származik, szakad. Sz. István király Árpádtól, vagy Árpád véréből eredt. A magyarok Ázsiából eredtek Európába. 3) Támad, keletkezik. Hirtelen nagy szél eredt. 4) Tulajdonitó ragu névvel, am. valamihez nagy hatással fog, nagyon neki indúl. Útnak eredni. Sirásnak, szomorúságnak, bánatnak, nevelésnek eredni. Neki ered a futásnak, a beszédnek. Neki ered az esésnek v. neki ered az eső, hó. 5) Beható ragu névvel am. bele kap. Szóba eredni, beszédbe, perbe eredni vadakivel. 6) Megyen, kivált a régieknél. "Mert erede az császárhoz." Katalin verses legendája. "És igy kierede ő zarándoklatjának helyéből." (Bécsi cod.) "És egyembe eleredének és jutának Bethlehembe." (Ugyanott). 7) Parancsoló módban am. menj, takarodjál, lódúlj. Eredj innen! Eredjetek! de buzditó értelemben is.
"Két isten nyit pályát a Hit s Szerelem
Eredj s a nemes szív s isteni értelem,
Mutasd meg, mit érnek."
Kazinczy Ferenczhez Kis János.
Öszvetételei: elered, megered, kiered. Elered az orra vére. Elered a csapraütött bor. Megered az eső, zápor. Megered az elültetett fa.