, (némelyek szerént for-m-int v. ~ént, azaz formás, tetsző, szép; mások Formio olasz helynévtől származtatják; minthogy több szőlőfajok idegen nyelvekből vették nevezetöket, mint bakator, am. bacca doro, kadarka, am. karthagói) fn. tt. formint-ot. Édes és fínom izű, gömbölyűded szemű szőlőfaj, mely Hegyalján a hárslevelűvel együtt különös gonddal és legnagyobb mennyiségben termesztetik, minthogy ezek adják a legjobb aszúszőlőt és aszúbort. Duna vidékén, különösen Győrben, máskép: szala, Pesten: sárfejér, Pécsett: kéknyelű. Németül néhott Zapfner, de az úgynevezett Honigler-nek is egyik (nagyobb szemű) faja.