, (fod-or v. fo-dor) fn. tt. fodort v. fodrot, tb, fodrok. Toll vagy csiga, s töltsér alakuvá nem tömötten, csak könnyűdeden, mintegy lebegő módon göngyölített valami, pl. hajfodor; fodrok az üngön; némely növények levélfodrai; fodrokból csinált gallér.
A mennyiben e szó általán lebegő formát v. alakot jelent, rokonok vele különösebben a német Feder, Izland fiödur, hellen πτερον, πτερυξ, (toll, szárny, s általán lebegő test vagy valamely testnek lebegő része) stb.