, (el-indúl) ösz. önh. 1) A veszteglő, nyugalomban lévő test mozgásnak, forgásnak ered. Elindúl a malomkerék. Elindúl a megállott óra. Elindúl az orra vére. Elindúl a kocsi, a hajó. 2) Menni kezd. Elindulnak a katonák. Elindulnak az utasok. V. ö. INDÚL.