, (fin-t-or-g-at) áth. és gyak. m. fintorgat-tam, ~tál, ~ott. A tagokat, különösen az arcz vonásait idomtalanul ide-oda elferdíti, elhuzdalja. Farát, lábait, derekát fintorgatja. Orrát, száját, fintorgatja. Különösen, midőn valaki gúnyból, nem tetszésből huzogatja arczvonásait; vagy testét azért mozgatja, hányja veti, hogy szembetünőbb legyen, hogy tessék.