, (dom-b-or) fn. tt. dombor-t, tb. ~ok. Általán, jelenti valamely testnek kidudorodását, kigömbölyödését, pl. kályha vagy kemencze dombora, kenyér dombora, tintatartó dombora. Különösen, az épitészeti szobrászműveknek kidudorodása (Relief). Féldombormüvek, (bas relief), magas dombormüvek, (haut relief).
Származékai: domború, domborodik, domborít. Alaphangokra és fogalomra rokonai: csombor, gombor, zsombor, tompor.