, segédhangzó nélküli igeképző, mely részint önálló igékhez járul, mind: tol-d, kér-d, ken-d, fen-d, mos-d(ik), es-d(ik), fon-d(or), un-d(or), részint elvont gyökökhöz: ál-d, fed-d (fegy-d), ol-d, kül-d, ül-d, hor-d, mon-d, kez-d, küz-d, für-d(ik). Ezek közől némelyekben a gyakorlatosság alapfogalmát fejezi ki, mint: ken-d = ken-es, azaz keneget, fon-d = fon-os, azaz fonogat, un-d = un-os, azaz unogat.