, fn. tt. disznó-t. Harmadik személyraggal: disznaja, disznajok. 1) Ismert emlős állat, melynek sertével benőtt hátgerincze, hasított körme, hosszukás feje, turásra alkalmas hegyes orra, tekergős farka van, s húsa, és szalonnája a magyarnak kedves eledele. Máskép, kivált ha a köznépi ember díszesebben akarja nevezni: sertés. Szalontai disznó, bakonyi disznó, mongolicza disznó, siska disznó, rőt disznó, vaddisznó. Maglódisznó, kandisznó, emedisznó, makkos disznó. Sovány, hízott, kövér disznó. A disznó is néha búzalisztet eszik. (Km.) Meghúzza magát, mint siket disznó a búzában. (Km.) Disznóra ne vesztegess gyömbért. (Km.) Sok lúd disznót győz. Km. Disznónak, fösvénynek holta után haszna. Km. Föltartja az orrát, mint az érsek disznaja. (Km.) Illik reá, mint disznó orrára az aranyperecz. (Km.) Hücs ki disznó, a búzából. (kanászdal). Éhes disznó makkal álmodik. (Km.) Disznót etetni, őrizni. Ne beszélj úgy velem, mert nem őriztünk együtt disznókat. (Km.) Disznót hizlalni, ölni, perzselni, melleszteni. 2) Jelent némely más állatokat is, melyek némileg a disznóhoz hasonlítanak, pl. tövises, v. tüskésdisznó, süldisznó, szarvasdisznó, tengeri disznó (delfin). 3) Átv. ért. tisztátalan, szennyes, sáros, mocskos ember. Te ugyan nagy disznó vagy. 4) Papirosra ejtett tintafolt. Disznót csinálni a levélen. 5) A kártyajátékban a legnagyobbik ütő, kétszem: vörös~, makk~, tök~, zöld disznó. 6) Gyermekjátékban: csülök, melyet lyukba hajtanak. 7) Gyermeknyelven jelenti a maszlagnak tüskés gyümölcsét, almáját, melynek magva bóditó erejü.
Hasonló hozzá a török dousz, donüsz, héber (daschen, pingvis, saginatus), továbbá a hellen συς, és latin sus. Magyarból így elemezhetnők: duznó, azaz duzmó, duzmadt vagy duzzanó, azaz hizékony, könnyen hizó.