, (csop-or-t) fn. tt. csoport-ot. 1) Több részekből, darabokból, egyedekből öszveállott vagy állított, egybegyült sereg, halom, rakás. Csoport katona, csoport kő, csoport juh. 2) Valamely egész részeinek többfelé osztályozása, melyek ismét egy egészet képeznek, p. a virágos kert többféle virágcsoportokra felosztva. 3) Tájdivatosan: rög, göröngy. Csoportok hevernek a felszántott földön.
"Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál felém.
Vörösmarty.
Tájejtéssel: csopor, s úgy látszik, ez az eredeti alak, melyhez a t csak toldalékhangul járult, mint göcsört, csipert, választ, s némely más szókban.