, (csik-or-og) önh. m. csikorog-tam, vagy csikorgottam, csikorogtál v. csikorgottál, csikorgott; htn. ~ni, vagy csikorgani. 1) Valamely kemény, kivált nedv, kenőcs nélküli száraz test surlódás által fülsértő kellemetlen hangot ad. Csikorog a kenetlen szekérkerék, a száraz talicska. Csikorognak a förgeteg által kitekert agg fák. Csikorognak a dühös állat fogai. Csikorog az ajtó, kapu. Csikorog a malomkerék, esőt kiált. (km). Csikorog, mint a komáromi talicska. (km). Csikorog a hó, midőn keményre van fagyva. Pok várának magas tornyán a vaskakas csikorog. (Kisfaludy S.) 2) Nyomorúságosan, szűken, alig tengődve éldegel. Csak úgy csikorgunk a nagy szükség miatt. Alig csikorog, úgy elszegényedett.
A finnben kirisen, kirskun am. csikorgok és kiristän csikorgatom (pl. fogaimat) szintén hangutánzó.