, (csón-ak) fn. tt. csónak-ot. Kis, sudár, könnyű ladik, kis hajócska, melyet egy ember el bír hajtani, egyszersmind kormányozni is. Halászok csónakja, csónak orra, fara. Csónakon járni.
"Szép Lenke vár a part fölött,
Csónakban a halász.
Kölcsey.
Nevét könnyen suhanó, mintegy csódó, vizen csusszanó tulajdonságától kapta, valamint a gyermeki játékszer neve csóniga is. A szláv nyelvekben divatozó cslomek, cslunek, valamint a magyarországi német Tsinackel nem egyéb, mint a magyar csónak átalakitása. A persában csung vagy dsung nagyobbféle hajót jelent, a törökben pedig csanak valamely edényt; csónak törökül csernik, és a sínai nyelvben csuén am. hajó (navis). Tájejtéssel: csónik, csónyik.
A csolnak szóban az l betoldott betű, mint a csolk (csók), csolka (csóka) szókban is.