, (csók-a = csáv-og-a = csáv-og-ó) fn. tt. csóká-t. A varjak neméhez tartozó, de kisebb fajú madár, fényes, fekete tollakkal, s benyomott horgas orral. Könnyen szelidíthető és tanulékony. A hollóval abban megegyezik, hogy csenni szeret, s a fényes tárgyakat fészkébe hordja. (Corvus monedula). Hiába fördik a csóka, nem lesz hattyu belőle. (Km). Fekete, mint a csóka. (Km). Csóka csókának nem vájja ki szemét. (Km).
Nevét hangja utánzásától kapta, t. i. a csókáról mondjuk, hogy csávog, honnan: csávogó, csávoga, s ebből lett csóka, mint: fecsegő, fecske, locsogó, locska, czinegő, czinege, czinke stb. Egyezik vele a franczia choucas, német tájdivatos Kauke, török csauka, román cioca, szanszkrit kakasz, szláv tsavka, kavka, finn: hakkinen.