, (bit-or) mn. és fn. tt. bitor-t, tb. ~ok. 1) Általán valamely idegen jószágnak, továbbá hatalomnak, hivatalnak, czímnek, szóval őt nem illető jószágnak, állapotnak törvénytelen, erőszakos birtokosa. 2) Különösen oly személy, aki felsőségi hatalmat valamely nép vagy ország fölött erőszakosan gyakorol. Bitor fejedelem, király. (Usurpator).