, (tok-os) mn. tt. tokos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Aminek tokja, azaz hüvelye, burka, takarója van. Tokos magok. A mogyoró, gesztenye, makk tokos gyümölcsök. Tokos óra, kés, beretva, könyv. 2) Mondják madárfiakról, midőn még csak sarjutollaik vannak. Tokos még a liba (Szabó D.); tokos veréb, némely tájakon hangváltozattal: tökös veréb, mi egyébiránt talán a verébfiak idomtalan nagy hasára vonatkozik, mintha valósággal tökösek volnának. Nem mind okos, a ki tokos, szójátékos közmondat. 3) Gúnyos népnyelven ki térdig érő, s mintegy tokhoz hasonló kurta nadrágot visel, milyen a tolnamegyei sváboknál még az ujabb időkben is divatozott.