, fn. tt. skarlát-ot, harm. szr. ~ja. Általán égő piros szín. Különösebben 1) Világos vörös szinü finom posztó. Skarlátból varrt mente, dolmány, nadrág. Skarlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata csuszt! (km.) azaz, nagy fényüzés által elvész a vagyon. 2) Vörös levelü zsályafaj, máskép köz néven: sebes zsálya. L.SKARLÁTZSÁLYA. Használtatik melléknevül is. Skarlát szin, skarlát posztó.
Idegen eredetű szó, németül: scharlach, olaszul scarlato, ángolul scarlet, francziául écarlate stb. Adelung véleménye szerént keletről származott által Európába, hol a skarlát régi fényüzési czikk vala, törökül: iszkerlet, perzsául: szaghallat, vagy szaghirlat.
Ugyancsak a persában szakár, vagy szikár, vagy szukár Vullers szótára után am. carbo, pruna ardens, mely egyezik a magyar szikra szóval. E szerént skarlát eredetileg úgy látszik tűz- vagy lángpirosat jelent.