, (su-ít-ás) fn. tt. sujtás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által nagyobb erőnyomatékot használva ütünk, verünk, dobunk stb. valamit. Egy sujtással leütni az ökröt. 2) Vékonyabb lapos zsinór, melylyel a magyar divatú öltönyöket, s ruhanemüeket ki szokták czifrázni, hányni. Sujtás a dolmányon, mentén, nadrágon. Innen átv. ért. beszédbeli czikornya. Nevét talán onnan kapta, mivel lapossága miatt úgy látszik, mintha sujtolva volna, vagy rokon a sústya, suska és sova, valaminek héját burkát jelentő szókhoz, mivel a sujtás mintegy beborítja a ruha szinét.