, (rep-ed) önh. m. reped-tem, ~tél, ~t, v. ~ětt. Valamely szilárd szövetü, rostos vagy réteges test részei között némi erőszak által rés támad. Rokonai: hasad, szakad, feslik. El-, föl-, ki-, meg-, szétreped. Reped a vászon, posztó. Reped a bőr, héj. Reped az ékkel hasított fa. Nagy szárazságban megreped a föld. Térdén a feszes nadrág, könyökén az üng kirepedt. A gyönge szövetü és fonalu vászon hamar elreped. Meleg kályha mellett a szekrény fája szétreped. Átv. ért. megreped a szív, pl. a nagy fájdalomtól.
Alaphangban és fogalomban egyeznek vele a magyarban: rap, raf, rib, rip, rif gyökök, a latinban rumpor, a németben: reiszen, finnben: repeä- (repedni, szétszakadni, hasadozni), lappban: rappe- (nyitni, megnyitni. Budenz J.), stb. általában mind azon r gyökhangu szók, melyek a magyar és más nyelvekben az illető részek erőszakos elválására, elszakadására vonatkoznak. V. ö. R, gyökhang.