, fn. tt. rez-et, harm. szr. ~e. A beszédben magánosan használva vörös szinü, a tüzet ki nem álló, törésben morzsálódó, nehéz fém, mely majd tisztán, majd vegyes állapotban, leggyakrabban kénnel vegyülve találtatik a természetben; különben jól nyujtható és sok használatu. (Cuprum). Összetételben sárgaréz (Messing), réz és czink vegyülete; barnaréz (Bronze), réz és ón, néha kevés czinknek is vegyülete, pl. ékszereknél; és vörösréz. Midőn magában áll (réz), az utolsót értjük alatta, mint föntebb. Rezet olvasztani. Rézből edényeket készíteni. Valamit rézre v. rézbe metszeni. Rézből pénzt verni. A réz vegyületei mérgesek. Átv. ért. sötét veres foltok az arczbőrön, mi gyakran a szeszes italok eredménye. Csupa réz a képe. Rezet árul az orrán. Továbbá aljas népnyelven, emberganéj, kivált midőn a ruhát csunyítja, honnan: kantus alatt réz a pendely; és származékokban: rezes az ünge, gatyája, teli rezelte a nadrágját, a több ily pórias kifejezések.
Ha a réznek azon tulajdonságát veszszük alapfogalmul, hogy kivált kinyujtott lemezes alakban kitünőleg rezegő hangot ad, úgy a rez hangszóval azonosíthatjuk; annyival inkább, mert ,réz a ragozás és képzésben ékvesztő levén (rez-ek, rez-es stb.), eredetileg is rövid volt; azonban nevét egyszersmind a vörösség fogalmával is kapcsolatba hozhatjuk, s e tekintetben rokonai a rőt, röstöl, rőz, és a vernyeges tollu reznek túzokfaj. A persában ró v. rói, v. rója am. a latin aes vel atannum fusum, (honnan róikar = rézgyártó, rézmíves); róz pedig am. fény; nap; és nappal (zend nyelven rucs, szanszkrit nyelven rucs am. fénylik); a törökben pirinds v. birinds am. sárga és barnaréz, innen származtatja Zenker a ,bronze szót. A mongolban daisz v. dzesz vörös réz; a szanszkritban ríti sárga réz (Kowalewszki).