v. ~FEKÜSZIK, (meg-fekszik v. ~feküszik) ösz. k. 1) Mondjuk ruháról, midőn feszesen, szorosan a testhez illik, midőn bugyogósan vagy ránczosan nem áll. Megfekszik rajta a dolmány, nadrág. 2) Azon test, melyet valahová beszorítanak, betesznek, becsíptetnek, az illető helyet elfoglalja, azaz öszve nem zsugorodik, hanem egész terjedelmében fekve marad. Megfekszik a ládába rakott holmi. Megfekszik a kocsiban, mint a falusi biró. (Km.). 3) Tárgyesetes viszonynévvel megfekünni valamit, am. rajta vagy benne folytonosan fekve maradni. A nehéz étel megfekszi a gyomrot. Úgy megverték volt, hogy sokáig megfekütte az ágyat.