, (le-vet) ösz. áth. Valamit v. valakit lefelé tartó irányban vet el magától. Vállról levetni a terhet. A ló levetette ülőjét. Különösen am. a rajta levő ruhát leteszi magáról. Levetni a bundát, szűrt, köpenyt, mentét, dolmányt. Levetni a nadrágot, csizmát, mellényt, üngöt. A kalapot, süveget, sapkát, gucsmát, szóval a föveget leteszszük vagy leveszszük; azonban némely tájakon igekötő nélkül mondják: süveget vetni. (Szabó Dávid).