, (meg-visel) ösz. áth. Valamely ruhaneműt folytonos használás, hordozás által elkoptat, elszakgat. Dolmányát, nadrágját, és csizmáit úgy megviselte, hogy könyökei, térdei, és lábujjai kilátszanak. Átv. ért. bizonyos cselekvés, vagy szenvedés, vagy állapot igen megrongálja az erőt. Megviselt bennünket a táborozás. Megviselte őt a tíz évi fogság. Téged is megviselt a nyomorúság.