, (ki-telik) ösz. k. 1) Bizonyos idő végére jár. Ma telik ki az idő, melyre megfogadtalak. Ha kitelik az esztendő, megfizetem a kamatot. 2) Távolító ragu névvel vagy személyes névmással am. bír annyi tehetséggel, megteheti. Kitelik tőle, hogy fizessen. A szegény embertől ki nem telik, hogy naponként borral, sülttel éljen. Néha am. hajlandó valamit tenni, vagy elhagyni. Könnyen kitelik tőle, hogy megszólja az embert. Kitelik tőle, hogy rád sem néz. 3) Kikerül valamely mennyiségből. Ezen vég posztóból egy köpeny, dolmány és nadrág kitelik.