, (kupi-kék) ösz. mn. Tréfás neve a veréstől támadt kék színnek. Dunán túl: hupikék, Mátyusföldön: hubikék. Szabtak neki kupikék nadrágot, jajveres posztóból, (km.), azaz jól megverték, vagy nadrágolták. Minthogy Dunán túl hupolni, am. megverni, különösen hátba verni valakit, innen e szó gyöke a hangutánzó hup, keményítve kup. A színnek ily tréfás nevei ezek is: deli vörös, láthatatlan szinü.