, (ki-hány) ösz. áth és gyűige. 1) Többeket, egymás után hányva, azaz helyeikből fölemelve kivet, kihajít. Kihányi a verekedőket a csárdából am. felkapdosni s kihajigálni. Kihányni a ládában levő holmiket. Valakinek jószágát kihányni az utczára. 2) A gyomorban levő ételt, italt, fölkeveredés következtében kiadja. Kihányni az éretlen gyümölcsöt, rosz ételeket. Máskép: kiokád, mely hangutánzó. 3) Átv. ért. a növények, kalászaikat, fejeiket kitolják. A rozsok kihányták fejeiket. 4) Átv. ért. valaminek, különösen ruhának fölszinét holmi czifraságokkal kivarrja. Kihányni sinórral, sujtásokkal a nadrágot. Vízfolyásokkal, hímvarrásokat, vörös posztóval kihányni a bakonyi szűrt. 5) Mondják bőrkütegekről, pl. szeplőről, rühről stb. midőn a bőr fölszinére kijönnek, s mintegy kiemelkednek. Kihányta testét a rüh. Arczát kihányta a szeplő. V. ö. HÁNY ige.