, KERÜL, (ker-űl) önh. m. kerűl-t. 1) Köralakban, vagy tekervényesen, görbe úton jár, mozog, forog. Nem lehet egyenest menni, hanem kerűlni kell. Amarra kerüljünk, ott jobb. Összekerülni azokkal, kiktől elváltunk. Visszakerülni az előbb helyre. Tánczra v. tánczba kerülni. 2) Nem rendes, nem egyenes, hanem rendetlen, görbe, tekervényes úton módon jut valahova. Az ellopott jószág végre elékerült. Kezembe kerültél. A bujdosó tolvajok kézre kerültek. Hálóba került. Reá került a pohár, a kancsó, a kulacs. Belekerült, mint Pilatus a Credóba. (Km.). 3) Valami történetesen eléadja magát, megesik. Ha rá kerül a dolog. Ha arra kerül, hogy stb. Ha ivásra kerül, ki nem tesz rajta senki. Ütközetre került a dolog. 4) Valami kitelik tőle, vagy válik belőle. Egy két száz forint könnyen kikerül tőle. E darab posztóból kikerül egy nadrág, és mellény. Kikerülne belőle egy vadász, és egy nyúlhajtó. (Km.). 5) Bizonyos munkával, vagy költséggel jár. Bajba, fáradságba, vesződségbe, lótás-futásba kerül. Sok irkafirkába kerül. Mibe kerül ez neked? Egy szómba kerül, s meglesz. Sok pénzébe, költségébe került az építés. Hány forintba került az utazásod? Ha velem jősz, egy krajczárodba sem kerül. 6) Áthatólag lásd: KERÖL.