, fn. tt. irhát. Liszttel, timsóval és borkővel készített, leginkább birka-, kecske-, zerge-, borjúbőr, melynek fő tulajdonságai a puhaság és hajlékonyság. Gyöke valószinüleg a metszést, betüvetést, betübevágást jelentő ír ige, minthogy az irha oly bőr, melyre a régiek irni szoktak. Ir gyökből lett iró (iró bőr), ebből ir-a, s h lehelleti betü közbevetésével ir-h-a. V. ö. H betü. Így alakultak: purha (por-ó, por-a, pur-a, pur-h-a, purha fa, azaz poró, porrá váló fa), turha a hangutánzó tur-ból (tur-ó, tur-a, tur-h-a, azaz tur hangon való köhögés vagy kiköpött sürü nyál) stb. Ilyenek: renyhe, csürhe, börhe stb. Irhával kivarrott, behuzott nadrág. Rávertek az irhára. Hord el az irhádat, am. takarodjál, mert különben megvernek. Elhordta az irháját, am. a verés elől elillant.