, HOSSZU, (régiesen: hosz-j-ú, s később a j hasonulván: hosz-sz-ú) mn. tt. hosszú-t v. hosszat, tb. ~k v. hosszuak, v. hosszak. Fokozva hosszabb, leghosszabb. Minek hossza van, mi nem rövid, nem kurta. Különösen 1) Minek két vége aránylag messze van egymástól. Hosszu út, csatorna, gát, töltés, pálya. Hájas szekér, hosszu út. (Km.). Hosszu fenyőszál, hosszu dorong, hosszu szekér. Hosszu nyak, hosszu kéz, láb, ujjak. Hosszu haj, rövid ész. (Km.). Hosszu ember. 2) Mondják oly öltözetről, mely a vállakról vagy derékról messze lenyúlik. Hosszu mente, dolmány, köpeny, bunda, szoknya, üng. Hosszu köntös port csinál. (Km.). Hosszu nadrág, mely bokáig ér, különböztetésül a kurta v. térdig érő nadrágtól. Hihetőleg innen van haczuka am. hosszúka. 3) Oly csizmáról, saruról, harisnyáról, melynek szára magasan fölmegy. Hosszu száru csizma. (Kurta csizma: bakancs). 4) Időre vonatkozólag am. sokáig tartó. Hoszszu alku a házasság. (Km.). Hosszu betegségnek halál a vége. (Km.). Hosszu bőjt, am. negyvennapi bőjt. Aki sok zabáló csütörtököt tart, hosszu böjtre talál. (Km.). Hosszu idő, nap, éjszak, tél. Hosszu, mint a Sz. Iván éneke. (Km.). Hosszu pör. Hosszu pörön biró a nyertes. (Km.). Hosszu beszéd. Hosszu türelem. Hoszszu volna azt mind elbeszélni. Hosszu szárazságnak hosszu eső a vége. (Km.). 5) Átv. ért. és tréfásan hosszu hordó, am. kút vagy folyó. Csak igyanak, van még elég a hosszu hordóban. Hosszu kutya, am. agár. Némely tájszólás szerént túl a Dunán és régiesen: hoszi v. hosszi. És hosziá (= hoszivá, maiasan: hoszszúvá) levén a viadalban imádkozék vala. (Münch. cod. a latin ,prolixius szónak felel meg; a forditás ugyan el van hibázva, mert az "et factus in agonia prolixius orabat" mondatban a ,prolixius igehatározó, és nem a ,factus-ra viszonyúl, hanem az ,orabat-ra; mindazáltal, ami itt példánkra tartozik, a ,hosziá kétségtelenül am. hoszi-vá). Jerneynél is (a Nyelvkincsekben) eléjön: Hoszi Vogues (= Hosszú-Völgyes, 1274.). Innen lett hosziú, hoszjú. V. ö. HOSSZ. Egyébiránt a törökben: uzun, a jakutban uszun.