, (ho-any, t. i. gyöke a fölfelé törekvést, s általán távozást jelentő ho, s képzője a meglágyított an [in, on], mely ingást, mozgást jelent). Áth. m. hány-t. Eredetileg am. valamit fölfelé mozgat, emelget. Különösen 1) Valamit folytonosan, egymás után emelgetve elvet, eldob. Kévéket, szénát hányni a szekérre, kazalra, asztagra. Köveket hányni valaki udvarába. Ide-oda hányni, vetni a ruhákat, könyveket. Hányják vetik, mint a dézmán szedett gabonát. (Km.). Hányja a farát. Talicskába földet, homokot hányni. Az ablakon kihányni holmit az utczára. A kukoriczafejeket felhányni a padlásra. A fahasábokat a pinczelyukon behányni. 2) Szélesb ért. akármiféle irányban veti, dobja, löki, a fölemelt tárgyat. Széthányni a kereszteket, kévéket. Általhányni a kerítésen a zsákokat. Aláhányni a köveket a völgybe. Lehányni a háztetőről a cserepeket. Visszahányni a szomszéd udvarába a gyimgyomot. 3) Okád, nagy erőködéssel pökdös. Vért hányni. Epét hányni. Ételt, italt kihányni. 4) Használtatik sokféle átv. és képes értelemben. Hullámot, tajtékot hánynak a vizek. Határt hányni, am. határdombot vagy árkot csinálni. Kardra hányni, am. karddal megölni. Szemére hányni valakinek gonosztetteit. A gabona már kalászát hányja, am. kibujik a feje, kalásza. Fittyet hányni valakinek, am. daczolni, nem gondolni vele, kigúnyolni. Szikrát hányni, am. szikrázni. Lest hányni, am. valaki ellen cseleket koholni. Bukfenczet, czigánykereket, kecskebukot hányni. Valamely tárgyat, ügyet meghányni, am. minden oldalról fontolóra venni. Felhányni a régi könyveket, okleveleket, am. elévenni, átforgatni, általnézni. Magát hányni vetni, am. kérkedni, hetykélkedni. A rosz ló meghányja a lovagot, am. megrázza. Orczáját kihányta a szeplő, am. ellepte, vagyis kiütött rajta. Valakinek fölhányni, előhányni jótéteményinket. Sujtásokkal kihányni a dolmányt, nadrágot.