(kar-i-ka v. kar-ig-a) fn. tt. karikát. Törzsöke a kört jelentő kar, melyből karog karig, karogó karigó, karoga kariga, karika ered. Igy lett gur-ból guroga guriga; tol-ból tologa, toliga, taliga stb. Kállay gyüjteménye szerént karikó eredetibb alakjában ma is tájdivatos. Itt az i kicsinyező értelmet kölcsönöz a szónak. Általán am. kisebbféle köralaku eszköz, test, péld. gyűrű, melynek semmi gombja nincsen. Persául csarkh, csarkhah, szintén valamely kört, kereket jelent, és törökül halka am. gyűrű. Karikák a lószerszámokon, függönyökön, fülekben. Vas, réz, ezüst, fa karika. Fából csinált vas karika. (Km.)
"Szűk nadrága, sarkantyús csizmája,
Szinte tánczra peng a karikája."
Vörösmarty.
Szélesebb értelemben jelent bármely kört.
"Körben-karikában zendült magas ének,
Gerjedve hatalmas tülkök felelének."
Buda halála. (Arany J.)
Különösen fából készült tányérforma kör, melyet játékból dobálnak, vagy gurogatnak. Karikát hajítani, gurítani. Átv. ért. (zöld) karikát hány a szeme, am. karikaforma káprázat lebeg előtte, mint pl. erős ütés, arczul csapás következtében szokott történni.