, v. VÖRÖS, (věr-ěs) mn. tt. věrěs-t, v. ~et, tb. ~ek. A hét egyszerü prismai szinek egyike s legélénkebbike, mely a napképhez legközelebb áll, s utána a veressárga, a sárga stb. következik. Sok fokozata és árnyéklata van, valamint általán a szineknek, s különféle neveit vagy azon testektől kapja, melyeken rendesen látszik: vérveres, rézveres, téglaveres, tűzveres stb. vagy másmás árnyéklatától, mint: haragosveres, sötétveres, világosveres, halványveres, teliveres. Testekre alkalmazva veres posztó, veres nadrág, veres zászló, veres pipacs, veres orr, veres haj, veres szakál, veres bor, a székelyeknél: piros bor. "Megivutt reá három pohár piros ó bort. (Kriza J. gyüjteményében I. mese). Egyébiránt gyakran a veres, a pirossal ellentétben, nem igen tetsző szint jelent. A rózsát pirosnak mondják nem veresnek. Piros orcza más mint veres orcza; ez utóbbit rosz értelemben használják. Mennyiben némely testek megkülönböztető lényeges jegye, azokkal öszvetett szót alkot, mint: vereshagyma, veresrépa, veresfenyő, veresgyürű, veresbegy stb. Tréfásan jajveres, verés által okozott veres szín a bőrön. Szabtak neki nadrágot jajveres posztóból. A kártyajátékban veresnek nevezik azon lapokat, melyekre veres szív van festve: veresdisznó, vereskirály, veresfelső stb. V. ö. Piros.
Származására nézve l. VER, elvont gyök.