, (tür-ög-öz-ik) k. m. türköz-tem, ~tél, ~ött, par. ~zél. Gatyája, nadrágja szárát, vagy inge, dolmánya ujját föltüri, föltekeri, fölhajtja. Átv. valamely kézi munkához vagy birkozáshoz készül; mi rendesen a ruha ujjának föltürésével történik. Neki türköztek mindketten, s összekaptak. Egyezik gyürközik szóval.