, (bél-el-és) fn. tt. béllés-t, tb. ~ěk. 1) Varrás, toldás, tömés, behúzás, mely által valamit béllenek. A téli ruha béllését szűcsre bízni. 2) Azon anyag, vagy kelme, melyet valaminek belső oldalához varrnak, toldanak, vagy belsejébe tömnek. Selyemből, vászonból, flanelből, báránybőrből való béllés. Dolmány-, nadrág-, köpönyeg-béllés. Elrongyollott a ruha béllése. Fenyűfa-, diófabéllés a szekrényben. Lefoszlott a szekrény béllése. V. ö. BÉLL.