. (ostor-fa) ösz. fn. 1) A gémes kutak rudja, melyen a vödör függ, egyszerüen: ostor (kútostor), vagy mén. v. mény (ostormény). 2) A bányákban azon fagépezet, mely által a kiásott érczeket az aknából felhajtják. 3) Hajósok nyelvén gerenda, mely a hajóban a bókonytalpakat a fenék egész hosszában lefoglalja. (Kohlschwinn v. Kohlschwein. Kenessey A.).