, elavult igető, mely ma men, mén vagy megy alakban él. A tehető igeképzőt mindazáltal ma is eredeti ős alakjában veszi föl: me-het, sőt népies nyelven első személyben is mek e helyett me-ek, v. megyek. Egyezik vele a latin meo gyöke. Közvetlen származékai men v. mén v. megy, közvetettek ment, menedék, menekszik, meny, menűl v. menyűl, megye, és némely mások. V. ö. ezekkel is: MESZSZE, MÉLT, MÉLTAT, MÉLY, MÉR, MÉTELY.