, (ki-ment) ösz. áth. Betűszerénti szoros ért. am. kimenővé tesz, vagy kimenést eszközöl valakinek; minthogy a mént törzsöke mén, am. megy, s e szerént měnt am. měnet (ire facit), kiměnet (exire facit). Szélesb ért. kiszabadít, bizonyos kötelékekből kiold, és menni enged. Kimenteni valakit a rabságból. Kimenteni valakit a veszélyből. Átv. ért. a vádlottat az ellene tett vádakból kitisztítja és igazolja. Kimenteni valakit a törvényszék előtt. A súlyos vádak alól kimentette magát. Valamely mulasztás, tévedés miatt igazol. Ments ki barátim előtt, hogy becses társaságukban jelen nem lehetek. V. ö. MĚNT. mn.