, fn. tt. mény-t, v. ~et. Az úgynevezett gémes kutakon azon rúd, mely egy szegnél fogva az ágas közé szorulva nyugvó állapotában fölfelé áll; Másképen, nyil, csiga, gém. Ennek felső végéről lóg le a sudar v. ostor, melyhez kankalék által a vödröt akasztják. Elemzésére nézve l. MÉN, fn.