, (mén-ěs) fn. tt. méněs-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szoros ért. szaporításra szánt, igátlan kanczákból álló, s egy vagy több hágó ménnel ellátott lónyáj. Császári, királyi, bábolnai, mezőhegyesi, urodalmi ménesek. Ménesből kifogni a csikót. Azon kerített hely a szabadban, hová a ménest időnként behajtják, karám, vagy akol. Ki a ménest őrzi, csikós. Szélesb ért. valamely községnek együtt legelő lovaiból álló nyáj. A heverő lovakat kihajtani a ménesre. A népmesékben holmi tündér ménesekről gyakran fordul elé szó, melyekben rendesen a legkóczosabbik a valódi tátos. A vasorru bábának rézménese van, mely nem egyéb, mint lovakká alakult saját leányai, stb.