, (kengyel-futó) ösz. fn. Sajátságos jelmezü főuri szolga, ki valamely innepély alkalmával, vagy különben is ura hintaja előtt fut. Régebben lovagló urok mellett (mintegy kengyel mellett) futott, innen a neve.
"Lejtőzik alatta igen haragos mén,
. . . . . . . . . . .
Tíz kengyelfutó van két felől mellette,
Hajnalszín atlaczban őket öltöztette.
Gyöngyösi István.
Szélesb ért. gyors futár.