, (mét-ely l. itt végül); fn. tt. métely-t, tb. ~ěk. Féregfaj a juhok májában, továbbá nyavalya, koszosság, mely ebből ered, s rendesen dögleletes szokott lenni, Minthogy pedig e nyavalya járványos természetü, jelent egyszersmind ragadós nyavalyát, járványt. Mételyben vesznek a juhok. Átv. ért. erkölcsi romlottság, mely másokat is megveszteget, mely tovább-tovább terjed. Nem egészen valószinütlen ugyan e szónak a metélő szóból származottsága; azonban ha alapfogalomul a járványosságot veszszük, mi hihetőbb, mert az ember előbb ismérte a nyavalyák külsejét és eredményét, mint belső okait: úgy nem alaptalanul állíthatjuk, hogy gyöke azon mozgást járást jelentő me, melyből men, megy, mér stb. származnak, miszerént métely nem egyéb mint men-et, vagyis a szók törzs jelentéseit véve, hason értelmü ,járvány szóval. V. ö. MÉT, METENG, MÉTHÁLÓ. Egyébiránt eléjön a szláv nyelvekben: metuly, metily, metigl, moteyl, metolicza alakokban. (Gyarmathi és Dankovszky).