, áth. m. szeg-tem, ~tél, ~ětt. Közönségesebb kiejtéssel nyilt e hallatszik benne, s ez által különbözik az ugyanazon betükből álló szěg, szëg mellék- és főnevektől. A régieknél is pl. a Müncheni és Bécsi codexekben állandóan nyilt é-vel van írva. 1) Valamely szilárd testet metsző eszközzel vág, hasít, elválaszt. Kenyeret, szalonnát, sajtot szegni, megszegni. A czipóból egy karejt leszegni. A kalácsot megszegni. A gyepet fölszegni. 2) Bizonyos állati tagokat megbénít, ficzamít, le-, kitör. Nyakát szegni. Esésben nyakát szegte. Átv. értelemben is nyakát szegni valakinek am. megrontani, semmivé tenni. Szárnyát szegni átv. am. erejét, nagyságát megtörni, megbénítani. A Müncheni codexben megszeg am. el-, széttör. "Jövö (jöve) egy némberi valván drágalátos.... kenetnek alabástromát, és az alabástrom megszegvén ötté (önté) ő fejére. (Mark. XIV.). Szabó Dávidnál is leszegni am. letörni, pl. valaminek a szárnyát, az ágát; továbbá lehajtani: leszegni vagy szemére szegni a kalapot; félreszegett kalap. 3) A ruhának széleit köröskörül, vagy részben mintegy megtörve behajtja, s öszvevarrja. Beszegni az üng alját, a lepedőt, kendőt. Szélesb ért. a ruha széleit, szalagnemű szeletekkel bevarrja. Még szélesb ért. valamely tért, vagy müvet bizonyos pártázattal kerít. A virágágyakat gyeppel beszegni. A nádas háztető ormát deszkával beszegni. Székely tájszólással: a ruha megszegi a testet, am. helyesen megfekszi, ráillik. 4) Átv. erkölcsi sérelmet, törést ejt valamin. Megszegni a törvényt, parancsot. Szükség törvényt szeg (Gr. Eszterházi M. nádor. 1639. Történelmi Tár. VIII. K.); ma: törvényt ront. (Km.). Megszegni az esküt, a szót, meg nem tartani. Megszegte a hitét, a böjtöt, az innepet. A Bécsi codexben am. fölgerjeszt, felindít. "Olofernesnek ked(ég) szüvö megszegetteték (concussum est cor ejus. Judith. XII.). Használtatik középige gyanánt is szegik, mely esetben szenvedő értelme van, pl. Szép szónak nem szegik szárnya. (Km. Szabó Dávidnál); hasonlók hozzá tüzik, hallik, érzik, izlik.
Minthogy alapfogalomban metszést, törést, csonkitást jelent, rokon hozzá szel, s általán azon sze sza gyökhangu szók, melyek metszésre, hasításra vonatkoznak, különösebben: szak, szakít stb. Többé-kevésbé rokon nyelvekben hasonlók hozzá a mongol eszki-kü (szegni), szöke szekercze és szeg, szughurkhai (szekercze), mándsu szukhe (szekercze), török szökmek (elválasztani), persa és török csakï (zsebkés, tollkés), héber szakkin (culter), keleti török csak-mak (szúr-ni, harap-ni), votják cig-, cigïl- (frangere), szürjén čeg-, eglal- (frangere), német hacken, latin seco, securis, secula, szláv szekám (vagdalok). V. ö. SZAK és SZEG főneveket. A gyökelem: sza, sze, honnan ezek is: szab (törökben: szap-mak vág-ni, bevág-ni), szel (mongolul: szal-khu v. szalo-khu), szalu stb.