, (sod-or) áth. m. sodor-t v. sodr-ott, htn. ~ni v. sodr-ani; vékonyhangon néhutt: södör v. zsödör. Azon szók egyike, melyek igék is nevek is egy alakban, s legszorosb értelmi viszonyban. 1) Vékony szálu, hajas, szőrös, rostos, leveleg anyagot tenyerei között forgatva dörzsöl. Csöpüt, kóczot, gyapjat, selymet, rongyot, papírt, dohánylevelet sodorni, öszvesodorni. Különösen, ily működés vagy eszköz, gép által az illető anyagot fonalszerüvé, hengerdeddé, sodarassá alakítja. Fonalat, madzagot, kötelet, zsinórt sodrani. Dohánylevelekből szivarokat sodrani. A hajat fürtökké sodrani. Bajuszt, czérnát sodrani. A fonott, kulcsos kalácsnak való tésztát hengerré sodrani. Máskép Szabó Dávid szerént: serít, sirít, pederít. Átv. lesodrani lábáról Szabó Dávidnál am. leütni lábáról.
2) Átv. mondjuk sebesen ömlő vízről, vagy erős szélről, midőn az útjokba akadt, s magukkal ragadt testeket mintegy forgatva tovább viszik, kergetik. A baglyákat, a kepéket elsodorja az árvíz. A hullámok partra sodorják a gazt. Az örvény besodorja a csónakot, a vizen úszó testeket. A szél, a förgeteg sodorja a hullámokat, az utczai szemetet. Képes kifejezéssel, erkölcsi erőszak által magával ragad. A forradalmi szellem veszélybe sodrott sokakat.
Eredetére nézve, némely vélemény szerént gyöke lehet sod, mely a dörzsölés által okozott suhogó hangot utánozza, és képzőjére nézve azon igék és nevek osztályába tartozik, melyekben alapfogalom a forgás, forgatás, görbe hajlás, milyenek: csavar, teker, peder, kever, kavar, zavar, kotor, bodor, fodor, guzsor stb. V. ö. CSAVAR, PĚDĚR, TEKER. Az egész szó úgy is tekinthető mint ,serít hasonjelentésü szónak némi hangáttétel általi módosúlata, melyben t. i. r és t (= d) helyet cseréltek; amidőn gyöke inkább ser, sir volna; ezzel egyeznék a latin torqueo, német drehen gyökei és a szanszkrit dhvar, dhurv (krümmen, pressen). A cseremiszben südür-, és a hegyi cseremiszben seder- sidir- am. fonni (Budenz J.).