, (mor-vány), fn. tt. morvány-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. A barkóknál és palóczoknál am. fonott kalács. Pápai Páriz szerint görög-latinul obelias. Ha a fonott kalácsnak azon nemét veszszük, melynek fonadékai feldudorodnak, úgy a morványnak gyöke azon mor, mely dudorodást, magasodást jelent, s rokon hozzá a morj, orj, és a rokonhangu marj. V. ö. MORJ.