, (kem-ény-ěd-ik) k. m. keményěd-tem, ~tél, ~ětt. Kemény természetűvé, tulajdonságuvá kezd lenni. Keményedik a napra hozott homokkő. Keményedik a kenyér, kalács. Keményedik az idő. Keményedik fagy által a sár, föld, hó. A szive sok szenvedések által neki keményedett. V. ö. KEMÉNY.