, fn. tt. tepsi-t, tb. ~k. Alacson karimáju, jobbára hosszudad négyszögü tálczaforma edény, vas lemezből vagy cserépből, melyen kemenczében némely ételfélét, pl. rétest, bélest, pogácsát, málét, ludat, réczét stb. szoktak sütni. Tepsin sült kalács, prósza, költés. A nyársra húzott liba alá tepsit tenni, hogy a zsir bele csepegjen. Zápfogára kevés egy nap tepsi rétes. (Km. a nagyfaló emberről). Tájdivatosan, különösen túl a Dunán (Pápa vidékén, Tolna megyében Kemenesalon): tepszi; Szabó Dávidnál eléjön tepszia is. Thúry György 1571-iki leltárában pedig: tepesia (,réz tepesia. Századok. 1870. 725. lapon).
Minthogy ezen edény más tálakhoz képest tertyedtebb, laposabb alakú, magyar elemzéssel valószinü, hogy gyöke azon tep, változattal tap, mely az állati talpnak is laposságát jelenti; honnan tapsi v. tapséros am. talpas, pl. a medve; így laposság fejeztetik ki a tapsifüles szóban is, legközelebb pedig a teps törzsben. V. ö. TEPSED, TEPSĚL, TEPSEN. Egyébiránt a mongolban is megvan ugyanezen alakban, és rokon értelemben: tebsi (plat, vase, lavoir, cuvette, auge), pl. münggün tebsi, ezüst tepsi (cuvette d argent stb.). Törökül: tepszi v. tebszi és persául, arabul: tebsi (plat, assiette, porte-assiette, plateau, flacher Teller, Unterteller; Präsentirbrett). Szabó Dávid a görög-latin authepsa szóval rokonítja; ανϑεψης görög szóról pedig Rost szótárában csak annyi áll: ein Kochgeschirr, etwa wie eine Theemaschine, szó szerént αντσς (= őmaga) és εψω (= fövök) szókból összetéve am. magában fövő, ,Fabri Thesaurus-ában olla per se elixans, paucissimo et fere nullo igne supposito. Nem gondoljuk, hogy ebből ment volna át az arab, török, persa és mongol nyelvekbe, s a hangok találkozását esetlegesnek tartjuk.