, (sü-t-és) fn. tt. sütés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, vagy működés, mely által valamit sütnek. Kenyér-, zsemlye-, kalács-, hal-, malaczsütés. Sütés főzés. Elég egy lepény egy sütésre, vagy elég egy sütésből egy lepény (km.) azt akarják vele mondani, hogy csak mértékkel v. csinján lehet valamiből, aminek más a rendeltetése, pl. a kenyérnek való tésztából, egy részt elszakasztani. A kenyérsütés körüli munkák: kovásztevés, dagasztás, kelesztés, kiszakasztás, bevetés. 2) Égetés, pirítás, barnítás. A nap sütése ellen nagy karimáju kalapot, napernyőt viselni. A kemencze sütését érezni. 3) Tüzes eszköz általi bélyegzés, alakítás. Bélyegsütés, hajsütés. 4) Kisütés, valaminek napfényre derítése. 5) Lesütése azaz leeresztése a fejnek vagy szemeknek.